Érdemes a hírnevünket pár ezer forintért eladni?
A 2010-es évek elején, amikor még nagyon kevés Ceremóniamester volt a piacon, kétségbeesetten hívott fel egy menyasszony, hogy a ceremóniamesterük két héttel az esküvő előtt lemondta a felkérést, mert egy „pénzesebb” ajánlatot kapott. „Anti brand story”.
Azóta a kolléga, már volt az „év ceremóniamestere” is. Azóta nem mond le esküvőket, de igyekszik néha már éjfél előtt, de 0:30-kor már hazasietni.
Bizonyára mindenkivel előfordult már, hogy egy téves adminisztráció miatt két bulit rakott egy hétvégére, amit egy zenekar még meg tud oldani tagbővítéssel, de vannak szolgáltatók, akik nem tudnak „osztódni”.
Az is gyakori, hogy a Mesterrel letárgyalják a munkát a megrendelők, aztán egy segéd megy megcsinálni a munkát. Ilyenkor is jogosan érzi azt a pár, hogy át lettek vágva.
Persze rossz visszautasítani egy anyagilag jobb lehetőséget kínáló bulit, vagy egy olimpikonunk folyamatos mobilhívásait, mert téged akar szolgáltatójának. Régen is terjedtek rossz hírek a szolgáltatókról, nem beszélve arról, hogy ma az Interneten bármilyen negatív reklám gyorsan végigsöpör. A menyasszonyok a fórumokban kikérik egymás véleményét, rákeresnek a Google-ben a szolgáltatókra.
A fent említett CM kolléga új szereplő volt akkor még a piacon, feltehetőleg a barátján keresztül került esküvőipari közelségbe, aki szintén CM, de az ő neve ismertebb. Valószínűleg nem ismerte még a szakma működését, lüktetését, szenzitivitását. A hitelesség és a pénz pedig egy érzékeny pont. Azt gondolta talán, hogy olyan ez, mint elugrani segíteni pár széket bevinni, és ha kész a meló, el is felejthetjük. Vagy az is lehet, hogy a barátja ajánlotta, hogy ez mennyire jó pénzkereset?
(A CM-et igénylő párok esküvői, mint már sok helyen leírtam, legtöbbször nagyon kevés időbeni, logisztikai és eszközhasználati feladatot igényelnek a hagyományos lefolyású esküvőkhöz és lagzikhoz képest. Bár ezeken is meg lehet néha izzadni.)
Mit hallhatott ő? „Áááá, találkoztok 6-kor a füvön, összeházasodnak, koccintotok, és ha nem rontod el a hangulatot, a profi pincérek segítségével lezavarod a vacsorát, pár jópofa mondatot el tudsz mondani, meg amúgy is jól áll az öltöny, és utána már tömött zsebbel mehetsz haza. Ja, és vannak jó csajok!”
Vagy nem is gondolta komolyan? Lehet, hogy csak próbálkozni akart a szakmában, de végül beijedt? Oké, megértem. De azzal nem számolt a kedves „kolléga”, hogy adtunk egy adagot a negatív szájreklámnak. A párok nagy része a neten kezd keresgélni, és könnyen találhat kalandorokra.
Szóval kényszerből előfordulhat egy-egy gikszer, de tudatosan ne rontsunk a hírnevünkön, mert könnyen elterjedhet rólunk a rossz hír, hogy „ez egy megbízhatatlan” szolgáltató (késik, lemondja, iszik, csajozik, elrontja, nem az volt az ár, stb.). Azóta letaszították a trónról, jött a híres Olivér., aki 2014-ben csak az én tudtommal 4 esküvőt mondott le, vagy nem jelent meg.
Egy kapcsolódó vicc:
Egy kislány sétálgat a nagyival az esküvő kiállításon, ötleteket gyűjtenek a bratyó jövő évi esküvőjére. Bámészkodás közben a színes prospektusokon nézegeti a leírásokat és a szép ruhákat, amíg a tesóék a szolgáltatókkal beszélgetnek. Odaérnek egy esküvői csapat standjához, ahol éppen próbál eltűnni a kérdések elől egy 2 esküvőre már kiközvetített urdu tolmács, akit urdu/magyar ceremóniamesterként állítottak oda.
Gondolta, a kislánnyal ő is megbirkózik, ezért megszólítja:
– Tudod kislány, az idő gyorsabban múlik, ha te is beszélgetsz a kiállító bácsikkal és nénikkel. Én például már két esküvőn vol- tam ceremóniamester, sőt már DJ is voltam egyszer egy barátom legénybúcsúján!
Erre a kicsi hölgy összecsukja a menyasszonyi ruhás katalógust, és udvariasan válaszol:
– Rendben. Miről szeretnél beszélgetni?
– Mondjuk beszélhetnénk arról, hogy milyen egy jó esküvő, milyen egy jó ceremóniamester, hogy építed fel a forgatókönyvet és az estét, mikor álmosodik el egy kislány az esküvőn, és mi tör- ténik hajnal 2 után az esküvői bulin! -dobja fel a témát kárörvendő mosollyal az urdu/magyar ceremóniamester.
A kislány elgondolkodik, és így szól: – Rendben, de előtte hadd kérdezzek én valamit. A lovak, a tehenek és az őzikék is nagyjából ugyanazt legelik igaz? Füvet. Akkor miért van az, hogy a lovak gombócokat kakilnak, a tehenek nagy lepényt, az őzek meg apró pici bogyókat hagynak maguk után?
Az urdu/magyar ceremóniamester szemmel láthatóan megle- pődik. Kikerekedett szemekkel csak annyit válaszol: – Fogalmam sincs.
Erre a gyermek: – Nos, akkor már csak az a kérdés maradt, hogy mitől érzed magad olyan okosnak, hogy az esküvőkről, a forgatókönyvről, a különböző emberek viselkedéséről, különböző típusú esküvők felépítéséről vagy a hajnal 2 utáni esküvői bulikról beszélj nekem és a látogatóknak, mikor igazából szart sem tudsz!
– zárta le a beszélgetést a kislány, és tovább nézegette a katalógust..
