2011-ben elmentem egy fotós rendezvényre, ahol meghallgattam Schram András Amerikából jöttem c. előadását. Személyes élményemet és véleményemet osztom meg, mert nem lehet szimpla tudósításként megközelíteni az eseményt.
Legalábbis az összefüggéseit tekintve nem tudom kettébontani a dolgokat, így a szakmai élmény a legjobb kifejezés.
Talán az egyedüli voltam, aki azon félelem nélkül látogatott el a Malom Kávézóba, hogy megkérdeznék tőle, hogy milyen vázat és lencsét használ. Kicsit úgy éreztem magam, mint a Hegylakó sorozatban a Figyelők, akik nem szólnak bele a halhatatlanok éle-tébe, de nyomon követik a történetüket, és rálátással rendelkeznek az életükre.
Nem számoltam meg a jelenlévőket, de sokan voltunk. A Facebookon 62-en igazolták vissza, hogy jönnek és ennyien biztosan voltunk is.
Együtt figyelt mindenki, és nem voltak szövetségi és nem szövetség tagok. Kollégák és barátok ültek EGYÜTT.
A fő téma aznap délután Schram András és az ő szemlélete és beszámolója volt. András 13 éve Kanadában, Calgary-ban él, és amikor hazalátogat, amellett, hogy a családját meglátogatja, workshopokat tart a hazai esküvői fotósoknak.
Először is lássunk egy összefoglalót az előadás főbb pontja- iról és a feltett kérdésekről.
Ki a világhírű fotós?
Schram András szerényen megjegyezte, hogy a plakáton feltüntetett „világhírű esküvői fotós” kifejezést nem vette magára, nem ő kérte. Ennek ellenére, ha valakinek vannak eredményei, elismerései és érdemei, arról szerénykedés nélkül lehet írni, tehát az eredményeket marketingezhetjük.
Aki esetleg még nem ismerte volna, egy közel 5 perces, pörgős slideshow keretében bepillantást nyerhetett András munkáiba.
András elmesélte, hogy az első fényképezőgépét (az előadáson is jelenlévő) szülei vették, akiknek elárulta, gyakran járt az iskola helyett fotózgatni.
Elmondta, hogy nem tanulta a fotózást, ösztönösen és szerelemből fotózik azóta is. Érdekes volt hallani azt a specialitását, hogy vakut egyáltalán nem használ. Ezt a hazai templomokban fényharcoló kollégák csodálkozva fogadták. (András időnként beszúrt motivációs gondolatokat – szerk.)
Amikor elhagyta Magyarországot, egyáltalán nem gondolta, hogy egyszer híres esküvői fotós lesz. Egy baráti felkérés után indult be a verkli. Hajléktalanokat is fotózott, ha szomorú volt.
„Lehet, hogy egy élet kell hozzá, hogy sikeres fotós legyél.”
Az esélytelenek nyugalmával küldött be pályázatokra képeket, aminek ez lett az eredménye: a Fuji pályázatán a 2002-es év portréfotósának választották. 2005-ben megnyerte ugyanezt a pályázatot esküvői fotó kategóriában is.
Talán sokan a siker kulcsának összefoglalását várták tőle, de András a realitások talaján mozgott, elmondta, hogy kinn is érez-
hető a válság, és ott is ugyanúgy verseny van. Évről évre változnak a dolgok.
A sikeressé válás nem megy egyik napról a másikra. „Lehet, hogy egy élet kell hozzá, hogy sikeres fotós legyél.” „Nem kell siránkozni. Ha túl sokat siránkozol, menjél fotózni. Szívvel, lé- lekkel.”
András a motiváló gondolatok után a „nem a váz és a lencse számít” elméletet azzal támasztotta alá, hogy elmesélte, hogy iPhone-nal fotózta a végig a legutóbbi workshopja 85 százalékát. Azt mondták, azért jó, mert jók a lencséi. Ő azt állította, hogy ez nem igaz.
„El kell menni Magyarországról ah- hoz, hogy meglásd a szépségét.”
Ezután kérdések következtek:
Mi a véleményed a másolásról?
András nem fél attól, hogy lemásolják. Lendületet ad. A baj a másolóknál jön elő, mikor ugyanazokat a beállításokat látja a menyasszony több fotós oldalán is. Vagy ugyanazokat a workshopokon a készült képeket, ugyanabból a szögből. Az nem baj ha inspirálódunk egymás képeiből.
Hogy bírja a család? (ez mondjuk minden eskü-
vői szolgáltatónál problémaként merül fel)
Nehezen. Ugyan szórakozásként éli meg, amit csinál, de előfordulnak egy hetes mexikói fotózások is. Itt megköszöni feleségének, hogy ilyen megértően áll hozzá ehhez az életmódhoz. Napközben András rendezi a gyerekeket, ő indítja őket iskolába. Amennyi időt csak lehet, a családdal tölt.
A beállításaid nagyon természetesek. Hogyan éred el ezt?
A félénk férfiak inspirálásáról mesélt nekünk. Beállítja a párt, meg- mutatja a menyasszony mellé állva a beállítást. Ilyenkor a férfiak- ban versenyhelyzeti érzés alakul ki.
Nem egyformák a kinti párok, mindegyik más ember. Ráadásul kint gyakran „vegyes” párok vannak, pl. indiai fiú kínai lánnyal, így a kultúrájukból adódóan másképpen állnak hozzá a férfi-női dolgokhoz.
Van-e rossz ügyfél?
Aki alkudozik. Akinek nem tetszik a stílusa, nem is választja őt. Nem is jutnak el a rossz párok odáig.
Fontos, hogy olyan emberek találják meg, akik értékelik a stílusát, és nem csak azért fordulnak hozzá, mert meg tudják fizetni. Igyekszik kiválasztani a minőségi ügyfeleket.
Eljegyzési képek?
3-4 éve még nem léteztek. Ő volt az egyike azoknak, aki ezt itthon bemutatták.
Ingyen? Megcsinálod? András elmondta, hogy mindenképpen vállalják el a fotósok a jegyes fotók készítését is, mert a párokat itt ismerhetik meg közelebbről. Mire elérkezik a hivatalos fotó- zás napja, addigra haveri viszonyba kerülnek a párral. Az ezzel felmerülő költségekkel kapcsolatosan a következőket mondta el:
„Jöjjön fel a pár, kapnak egy ingyen fotózást! Dolgozzanak meg ők is a sikerért!”
Slideshow?
A nyers képekből készíti és az e-session, a készülődés és a kreatív fotózás alatt, valamint a családról és a ceremóniáról készült képekből állítja össze. A megfelelő zene nagyon fontos, és ajándékba adja a slideshowt. A legjobb reklám. Elkérik a végén a névjegyed! Ezt követően megmutatott nekünk egy slideshow-t a kedvenc mexikói esküvői fotósorozatáról.
Bejárja-e a helyszínt előtte?
Nem. Jobban inspirálják az új helyek.
Összetartanak-e kinn a fotósok?
Igen, van csoportosulásuk, ajánlásokkal egymást és a fiatal fotósokat is felkarolják. Segítenek felmérni, hogy hol tartanak a szakmában.
A többi szolgáltatóval együttműködtök?
Igen, van összetartás, ugyanúgy ajánljuk egymást a dekorossal, videóssal, esküvőszervezővel.
Árak és fotókönyv
Az egyik felhördülést és talán a legnagyobb csodálkozást a kinti árazás felvázolása után a fotókönyv ára jelentette.
Kiderült, hogy az 5000 dolláros esküvői fotózási ár mellett a kinti fotósok az albumot 3500-4000 dollárért adják el. De tudunk olyan fotósról is, aki 50000 (ötvenezer) dollárért készít fotókat az esküvőkön. (Ez persze nagyon ritka és olyan helyen kell hozzá élni, ahol nagyon gazdag emberek laknak.)
András elmondta, hogy ugyanúgy sok fotós van kint is, ezért folyamatosan csökkennek az árak. Szezonon kívül érdemes kedvezményeket adni és idomulni a pár pénztárcájához. Ne 500 dolláron múljon az, ha őt szeretnék fotósuknak és ezért ne jöjjön létre az üzlet. Sokkal szívesebben ad kedvezményt a kifejezetten az ő munkáit és stílusát kedvelő pároknak, mint ha valaki beparkolna egy Ferrarival és kipengetné az árat csak azért, mert ő gazdag és megteheti.
Facebookról sok esküvő jön?
Az esküvők kb. 80%-a. Éppen ezért tölt sok időt a Facebookon.
Mi a baj a magyar esküvői fotósokkal?
Az jött vissza, hogy volt egy megcsömörlött állapot. Ezt az emberek is észreveszik. Ismét elmondta: „Nem kell siránkozni. Ha túl sokat siránkozol, menjél fotózni. Szívvel, lélekkel.”
Összefoglalás:
A szövetség körüli változások most nem kerültek szóba, ezt a belső Pillanartos levlista rejti. András elmondta, hogy fontos a szövetségekbe, csapatokba való tartozás, egymás támogatása és a fiatal fotósok felkarolása.
András előadása és szemlélete több olyan gondolatot és meg- állapítást is alátámasztott, amit én láttam és látok a hazai kreatív esküvői fotósoknál.
Amikor a hazai fotósok elkezdték átvenni a külföldi kreatív fotózási látásmódot és megpróbáltak szakítani a „fa mögül kikukucskálós” stílussal, hatalmas inspirációt jelentett ez nekik. Próbálták az optikai csalódást valóságossá tenni. Egy közép-európai szemnek már egy svájci táj, egy holland arc is feltűnő, nemhogy egy színes bőrű vőlegény japán menyasszonnyal az óceán parton, pálmafák mellett sétálva. Hol találsz minden sarkon vörös tűzfalat, amerikai feelinget? Szokatlan arcokat és helyszíneket? A magyar esküvői fotósok elkezdték keresni azokat a helyszíneket, amikkel kitörhetnek a hazai megszokott képi világból. Játszani kezdtek a geometriai formákkal, a terekkel, közelebbi barátságba kerülni a párokkal a lazább képek érdekében, és mertek újítani.
Viccesen meg is jegyeztem, hogy néha már annyira trendi lesz minden esküvői fotós munkája, hogy visszatérnek az érzelmeket jobban visszaadó, fa mögül kikukucskálós fotók.
A másik gondolat a szemlélet, a trendek követése és az árképzés.
Andrástól mindenki azt várta, hogy majd elmondja az amerikai tutit. Hát nem. Kint is verseny van. Kint is ugyanazok a vázak meg az optikák. Még vaku sem feltétlenül kell. Ott tényleg más, de itthon is lehet minden szép.
Egy interjúban egyszer én is elmondtam, hogy míg nagy a zavar az esküvőiparban, rengeteg a fiatal tehetség. Főleg a fotósoknál. Sokan másolják Pillanartosokat, vagy éppen azokat, akiket
példaképüknek tartanak, mert az a trendi.
Közben szépen elveszítik és nem merik felvállalni a képi világukat. A neten nagyon gyorsan meg tudod találni, illetve megtalálnak téged azok a megrendelők, akiknek a te stílusod tetszik. Ne a megyédben gondolkodj, hanem az országban, vagy a világban. Magyar viszonyok között is el kell menni oda, ahol a pénz van és ahol megbecsülnek.
Fel kell vállalni! Ha egyedi a látásmódod, az utómunkád, akkor értékes leszel. Ezzel lehet elkérni a magasabb vállalási díjakat!
Az Esküvő Marketing oldalain is ezt a szemléletet próbáljuk átadni: „minőségi ügyfelek, magasabb árbevétel”.
Ehhez először magadat is meg kell ismerned, fel kell vállalnod és értékelned kell magad!
Tudod, nem a váz számít, hanem a látásmód. De ez hülyén hangzik egy hobbifotós, esküvőmarketinges szájából.
Ezért hadd idézzek egy kollégátoktól is: „Nem kell siránkozni. Ha túl sokat siránkozol, menjél fotózni. Szívvel, lélekkel.”
Köszönöm, hogy elolvastad a cikket, remélem hasznos volt számodra!
Barna László
esküvőmarketing specialista
