Adott egy bohóc- és cirkuszrajongó fotós, aki egy vidéki kisváros- ban él. Készíti a tucat fotókat, a fa mögül kikukucskálós képeket a művház parkjában, de egyébként tehetséges, és a különlegessége abban rejlik, hogy a párok szerelmét úgy tudja képileg a legjobban kifejezni, hogy piros bohócorrot vetet fel a párokkal, és néhány kellékkel igazi cirkuszos hangulatot tud teremteni.
Egy problémája akad csupán, jól tudja, hogy ezzel a működési területén biztosan éhen hal, hiszen mindenki őrültnek tartja a mániája miatt, senki sem akar piros bohócorros esküvői képeket, így szomorú lesz.
Mit gondolsz?
Van az országban a 34 000 párból 20 cirkusz- és bohócrajongó vőlegény és menyasszony? Szerinted hány fotós küldhette el őket kinevetve, hogy mit akarnak ezek a piros bo- hócorros igényeikkel? Szerinted mennyire örülne egy ilyen pár, ha megtalálná ezt a fotóst, aki végre nem csak hajlandó, hanem valódi specialistaként örömmel állna rendelkezésükre, és készíte- ne róluk képeket. Véleményed szerint lenne-e közös témájuk és barátok lehetnének-e? Ma, amikor az Internet homogenizálta az esküvőipart, és segítségével a párok az ország különböző területe- iről rendelnek szolgáltatókat, felvállalhatjuk-e magunkat?
